Advent, az eljövetel kopogtat lelkünk ajtaján. Egy várakozással, örömmel és felkészüléssel teli időszak közeledik, amikor átérzékeltetjük a családdal, a szűkebb és tágabb közösségél való összetartozás erejét, amikor mindannyian Jézus születését várjuk. A lelki nagytakarítás, megtisztulás és megbékélés időszaka ez. November 25-ét, Katalin napot követően véget érnek a mulatozások és lakodalmak. Mindenki magába száll, mert kezdetét veszi a Karácsony előtti négy hetes felkészülési várakozási és „kis böjti" időszak. Advent elsővasárnapjával kezdetét veszi az egyházi esztendő. Maga az „ádvent" kifejezés, az „ Adventus Domini" vagyis az „Úr eljövetele" kifejezésből származik. Advent jelképei: az adventi koszorú, a fenyőágak, a gyertyák és az adventi naptár.
Az hagyományos adventi koszorú fenyőágakból készül, amire négy gyertyát helyeznek és a koszorú közepére mégy egy nagyobb gyertyát, amit csak szenteste gyújtottak meg, amikor a család minden tagja jelenvolt. A gyertyákat egyenként advent egy-egy vasárnapján gyújtják meg. Ez a hagyomány Németországban jelent meg a XIX. században. Az feljegyzések szerint az első adventi koszorút Johann Hinrich Wichern (1808-1881) német teológus és tanító készítette, aki Hamburgban egy gyermekotthont létesített. Mivel advent időszakában a gyerekek folyton arról érdeklődtek mikor érkezik lesz Karácsony, 1839-ben készített egy „fagyűrűt", amire tizenkilenc kis piros gyertyát és négy nagy fehér gyertyát helyezett el. Miután elkészült vele, advent minden estéjén meggyújtott egy piros gyertyát, vasárnaponként pedig egy fehéret. Innen maradt fent az adventi adventi koszorú készítésének hagyománya. A XX. század elejétől az adventi koszorú készítése hagyományos karácsonyváró német szokás lett, ami aztán világszerte elterjedt. A mai modern adventi koszorúk nemcsak fenyőágakból, hanem számtalan más anyag felhasználásával készülnek. Szárított gyümölcsöket, virágokat, piros és arany színű szalagokat alkalmaznak, aminek milyenségét illetően csak az egyéni fantázia és ízlés szabhat határt.
Az adventi gyertyák színét illetően többféle feljegyzést találunk. Egyes vidékeken mind a négy gyertya piros színű, találunk három piros és egy fehér kombinációt is, de a katolikusok körében jellemző a három lila és egy rózsaszín gyertya használata is. Jelképük azonban közös: a remény, a szeretet, a hit és az öröm megtestesítői. Ebben a várakozással teli időszakban a felnőttek és a gyerekek közösen készülődhetnek. Énekeket, verseket tanulhatnak, adventi koszorút és naptárt készíthetnek.
A karácsonyt megelőző böjti időszakban leginkább a szász területeken úgy tartották, hogy ilyenkor a falubelieknek össze kell gyűjteniük azokat dolgaikat, amelyeket az év folyamán kölcsönadtak. Ilyenkor a szülők aprópénz tesznek a gyerekek zsebébe, annak érdekében, hogy az elkövetkezendő esztendőben bőségben és minden jóban dúskáljanak. Szokás ilyenkor egy kenyeret az asztal alá helyezni, hogy a családnak szerencsét hozzon, az asztalterítő alá pedig kukoricaszemeket tesznek, hogy bőséget, gazdagságot hozzon a ház lakóira.
Térségünkben leginkább szász területen honos az a szokás, hogy a falu tanítójának lisztet visznek, amelyből különleges „Égi kenyeret" sütnek, amit Karácsony szentestéjén a gyerekek között szétosztanak. Segesvár környékén szokás volt, hogy Advent utolsó vasárnapján a nagyobb gyerekek édesanyjukkal, házról házra jártak, ahol úgynevezett „karos gyertyatartót" készítettek ami akár a 2, 5 méteres magasságot is elért, amire három fenyőből készült adventi koszorút, piros pántlikát és négy gyertyát aggattak. Hagyományoktól és szokásoktól függetlenül ebben a négy hétben foglalkozzunk többet lelkünk ápolásával, elhanyagolt szeretteinkkel és készüljünk közösen Karácsony meghitt ünnepére.
